6 rész HAL

 

Harry szemszöge:

Nem hallottam a héten,se a managmentről, sem Audrey-ról. Arra a gondolatra keltem fel ,hogy már nem csak egyszer találkoztunk Audreyval. Kimásztam az ágyból és félmeztelen, a konyha felé vettem az irányt.

„Csináltam reggelit Haz!” Kiáltott fel boldogan Louis.

„Isteni.” Szólalt meg Niall rágás közben. Felnevettem majd felborzoltam a haját majd szeretetteljesen ellöktem őt. Louis elém rakott egy tálat, palacsintákkal.

„Jó kedvedben vagy.” Mondta Liam gyanakodva.  „Ezt az az Audrey lány csinálta veled nemigaz? Mikor találkozhatunk vele?”

„Reményeim szerint, nemsokára.” Majd felvarázsoltam az arcomra egy műmosolyt. A telefonom elkezdett rezegni , majd lenyúltam érte, megnézni,hogy ki az. Hát persze ,hogy megint egy körüzenet benne Audrey, Annie és én. Micsoda kedv gyilkos.

Feladó: Annie , 11:17 – Randi nap. Hozzatok fürdőruhákat. Harry felvesz téged 1-kor.

Feladó: Audrey, 11:19- Alig várom.

Én: Annia,Audrey, 11:20- Csak félmeztelenül akar engem látni.

Feladó: Audrey, 11:21- Nem csak már akartam egy új fürdőrucit. Kifogytam a fürdőruháimból.

Feladó: Annie, 11:22-Hagyjátok már abba!

Én:Audrey,Annie 11:23- Tudom, megy el a pénzed.

Feladó: Annie 11:23- CSÖND

Kuncogtam egyet magamban. Persze , hogy minden ruhát kapott ,amiben velem volt randizni. Ez a managment ötlete volt.

„Oh, mi az ami ennyire vicces?” Kérdezte Niall éneklő hangon megszakítva ezzel a gondolataimat.

„Audrey” motyogtam, majd beraktam az üres tányéromat a mosogatóba. „ Most mennem kell. Később látjuk egymást srácok. Ugye még áll a FIFÁZÁS este?!”

„Soha nem hanyagoljuk el a FIFA estéket!” Fogadta meg Louis, miközben dramatikusan a szívéhez rakta a kezét

Kuncogtam miközben a szobámba mentem. Megnéztem az időt, mielőtt felvettem a fürdőgatyámat. 11:40 Szóval nemsokára elindulok Audrey-ért. Bemásztam az óriási Range Roverembe, és elindítottam.

Bekopogtam az ajtaján és Annie nyitott ajtót.

„Milyen korán érkeztél.” Mondta gyanakodva.

„Muszáj volt kiszabadulnom a házból.” Válaszoltam. Beljebb invitált,majd leültem a kanapéra. „Mit csináltál ma?”

„Audrey gyere!!” Kiabálta Annie és kopogott az ajtaján. Audrey ki nyitotta az ajtót és kisétált egy maxiruhába.   Lenyűgözően nézett ki. „Elmondom a teendőket a mai napra.”

„Először, elmentek ebédelni egy jó étterembe, ahol tengeri ételeket szolgálnak fel. Nem foghatjátok meg egymás kezét,de Audrey beléd karolhat. Aztán-”

„Mennyire nagy a különbség hogy egymásba karolunk vagy megfogjuk egymás kezét?” puffogtam. „És Audrey dögös vagy. Az ajánlat még mindig ott van az asztalon.”

„Igen.” Annie a homlokát ráncolta ahogy Audrey megforgatta a szemét. „ Ahogy mondtam, az ebéd után vár rátok egy csónak a kikötőben. Azzal töltitek a napot, hogy a parton lesztek, vagy úsztok. A paparazzik és az emberek imádni fogják. Nem foghatjátok meg egymás kezét, nem csókolózhattok, vagy túl sok szeretet nyílvánítás. Értitek?”

„Biztos vagyok benne ,hogy ez nem fog problémát jelenteni.” Horkant fel Audrey

Egyetértettem a válaszával,felálltam. „Kész vagy?” kérdeztem. Bólintott majd követett engem.

„Szia Annie! Köszi a ruhát!” mondta , ahogy sétáltunk ki az ajtón.

Elvezettem a Range Roveremig, majd bemásztunk. Kínos csönd állt be. Túl nagy feszéltség volt a levegőben és ez bármikor kicsattanhatott. Kerestem egy parkoló helyet, majd figyeltem , ahogy megjelentek a Paparazzik. Annie biztos megint felhívta őket.

„Kész vagy?” kérdeztem, ahogy megigazítottam a hajam a tükörbe. A választ megkaptam, mert kinyitotta az ajtót majd becsapta. Én is követtem a példáját.

Hallottam ahogy egy paparazzi kiabálta a nevünket, mert felismert.

„Show Time.” Vigyorgott rám. Kuncogtam egyet. A kis karjait éreztem, ahogy átkarolta enyémet. Jó volt. Tudom, úgy néztünk ki mint egy modellpáros. Egy páros, ami a magazinokból lépett ki.

Katona zöld sapkát , szürke pólót aminek a zsebén az volt ,hogy : ’Lover’ viseltem.

Adurey hosszú haja a vállára omlott és a sötét hullámok keretezték az arcát. A hosszú ruha, tökéletes megmutatta az alakját. Kihangsúlyozta a vékony derekát. Mindketten nevettünk,ahogy belém karolt.

„Tökéletesen nézhetünk ki.” Jegyeztem meg.

Felvigyorgott rám. „Ezért alkalmazol engem.”

Ahogy besétáltunk az étterembe, egyből leültünk egy hátsó asztalhoz. A pincérnő jött, és elkezdett velem flörtölni és a szempilláit rebegtette. Audrey egyből közelebb jött hozzám és a nőt vizslatta, úgy hogy a nőészre vette ,hogy velem van.

„Féltékeny vagy?” figyeltem ahogy a picérnő elmegy.

„Senki nem szereti a birtok háborítókat.” Sziszegte. Újra a csöndben ültünk amíg megérkezett a pincérnő és oda adta az italainkat.

„Tudod már mit akarsz rendelni?” kérdezte ,majd a kezét a vállamra helyezte.

„Igen Édes, mit szeretnél rendelni?”

 „Hal szendvicset szeretnék, krumplival. És sört.”

„Én egy nagy tál Rák ollót szeretnék , hámozott garnélával. És egy nagy diétás kólát.” Audrey is feladta a rendelését. „Oh, és kaphatunk spenótos articsókát előételnek?”

A pincérnő ezt is felírta és elment, ahogy látta Audrey meglepődöttségét.

„Mivan?” ráncolta a homlokát.

„Hogy tudsz ennyit enni  ?” sóhajtottam

„Egyszerűen.” Vont vállat.

„Ez beteges. Hogy lehetsz ilyen vékony?”

„Gyors az anyagcserém.”

„Mindig ennyit eszel?”

„Igen.” Nevetett. „Szeretnél még valamit tudni az étrendemről?”

„Én is rajta vagyok?” kérdeztem, és felhúztam a szemöldököm.

Játékosan karon csapott. „Szörnyű vagy.”

„Ez szereted bennem” vigyorogtam vissza. Rám nézett. A sötét szemeit az én világosaimmal fonta össze. Kínosan elnéztem.

„Ne bámulj már így ” szólt rám. Majd vett egy másik garnélát

Elpirultam és a kajám felé fordultam. ÁLJ!Elpirultam? Basszameg.

„Kész vagyok.” Mondtam hirtelen, felálltam. „Kérhetem a számlát?” szóltam a pincérnőnek.

„Én még nem végeztem Harry.”  Szólt Audrey.

„Nem érdekel.” Csattantam ki. „Csak végezzünk már!”

„Nem. Hagyd , hogy befejezzem.” Követelte.

Rosszkedvűen leöltem és a kezeimet kereszteztem a mellkasomon.

„Sokszor van ilyen bipoláris zavarod?” kérdezte. Ránéztem, ő pedig újra az étel felé fordult. Végre végztett.

„Végre.” Morogtam ,ahogy felálltam. Követett engem , újra átkaroltuk egymást.

„Ugye tudod, hogy a randinknak még nincs vége?”

„Köszi ,hogy emlékeztetsz.” Mondtam ,ahogy elvezettem a terepjárómhoz.